Csodanövény, a kender

A kender az egyik legősibb ipari növény. A kezdetektől fogva nem táplálkozási céllal, hanem rostjáért termesztették. Hazánk területén közel 9000 éve termesztik a kendert. A magyarok is már a honfoglalás előtt ismerték a növényt és feldolgozásának módját.

A Cannabis sativa L. vetésterületét a világon 60-70 ezer hektárra becsülik, ennek a fele Kínában található. A második helyen az Európai Unió áll 15-16 ezer hektárral. Franciaországban kb. 12 000 hektáron állítanak elő a kenderrostot főleg a papíripar számára. A magyar kenderipar 1950-es és az 1960-as években élte a fénykorát. 1962-ben 23 000 hektárral a cukorrépa és a napraforgó után a harmadik legnagyobb területen termesztett ipari növény volt. A rostot 9 kendergyár állította elő és azt 4 fonoda és 3 szövőüzem dolgozta fel (Bócsa,1962). Az átlagos kórótermések nem haladtak meg 5-6 tonnát. Ezután vetésterülete csökkenni kezdett. Viszont az új nemesítésű, nagyobb kórótermésű és rosttartalmú fajták termesztésének köszönhetően a kender átlagtermése nőtt. A rendszerváltás idejére a hazai kender vetésterülete 1000 ha alá csökkent, de a hektáros termések elértek 8-9 tonnát. 2007-ben a rostkender termesztés megszűnt.

Elterjedése, élőhelye

Szántók, parlagterületek gyomtársulásainak növénye. Az egész világon elterjedt mind vadon, mind haszonnövényként. Meleg éghajlaton bárhol megterem; az egyes fajtákat az Óvilág különböző részeiről származtatják.

A kender /Cannabis sativa L./ a Cannabinaceae családjába és a Cannibis nemzetségbe tartozik. A Cannibis nemzetség két fajból áll: A Cannabis sativa /L./ Serebr. és Cannibis indica Lam. A két faj közül hazánkban csak a C. sativa egyik alfajának, a termesztett kendrenek van jelentôsége. A Cannabis Sativa négy típusa, vagyis földrajzi-, ökológiai alakköre alakult ki: az északi kender, közép-orosz kender, déli vagy mediterrán kender és az ázsiai kender. A hazánkban termesztett tiszta fajták a délikender alakköréhez tartoznak.