A nemesítés kezdete és az első kétlaki rostfajták
Kettőshasznosítású fajták nemesítése
A kendernemesítés kezdete:
Az első magyar kenderfajtát 1923–ban ismerték el F-kender néven. A kompolti kutató intézetben született és maga az intézet alapítója, Fleischmann Rudolf hozta létre olasz alapanyagból. Az addig köztermesztésben lévő olasz tájfajtákat felülmúlta rosttartalomban, de a köztermesztésben csak az 1930-as években terjedt el, amikor Olaszország beszüntette a kendervetőmag exportját (Horkay 1976). Ez az egy fajta uralta a magyar kendertermesztést 1954 –ig, amikor Kompolti fajta elnyerte az állami elismerést. 1924-ben Bredemann közölt egy új, a rostnövelésre igen hatékony nemesítési módszert. A lényege, hogy a kétlaki kendernél, mind a két ivarban biztosította az irányított szelekciót a magas rosttartalomra. Ez a módszer elméletileg megduplázta a rostdúsítás hatékonyságát és alkalmazásának köszönhetően 36 év alatt, 13-ból 40%-ra sikerült növelni a Kompolti fajta anyatöveinek a rosttartalmát (Finta-Korpelová 2000).Egy másik rostfajtát, Szegedi-9 néven, 1959-ben ismertek el. Az elismerés idején magasabb rosttartalommal rendelkezett, mint a Kompolti, amelyik csak 1962- re érte utol a Szegedi-9 rosttartalmát. Az utóbbihoz Jakobey István, szegedi nemesítő neve fűződik, aki a „normatengely módszerével” lehetővé tette a kórótermés- és rostszázalék növelését egy időben. A két tulajdonság összefüggése negatív, de az ő grafikus módszerének köszönhetően kiválaszthatók azok az anyatövek, amelyek XY koordináta rendszerben, illetve rosttömeg-kórótömeg rendszerben a korrelációt törő régióba tartoznak. Ezt a módszert alkalmazva gyors hektáros rosttermés növekedést ért el. Annak ellenére, hogy mind a két fajta sikeres volt és kiszorította az idegen fajtákat a hazai piacról, a Szegedi-9 fajtát törölték a nemzeti listáról, holott a Kompolti a mai napig az EU fajtalistán szerepel. Mivel rosttartalomban világvezető fajta volt, évtizedeken keresztül standard fajtának használták az állami kísérletekben hazánkban és külföldön egyaránt. Ezeket az eredményeket a rostdúsító fajtafenntartásnak és főleg a Bredemann módszernek köszönhetően érte el a magyar kendernemesítés. 1971-ben állami elismerést nyert egy másik kétlaki fajta, a Kompolti sárgaszárú. Ez volt egyúttal az első szabadalmazott fajta. A vegetatív stádium befejeztével a levelekben és a szárban lévő klorofil elbomlott és ezáltal a rostszíne világosabb lett, ami akkoriban a rostipar egyik minőségi követelménye volt. (Bócsa 2004). A rendszerváltáskor 25% -os az országos rost átlagtermés, ami világelsőnek számított.
Magyarországi kendernemesítés, termelés
Hazánkban a kendert kizárólag rostnyerés céljából termelték, kötöző anyagok és textilgyártásra használták. Ilyen célra a kétlaki fajták felelnek meg a legjobban. A rostnövelés a Bredemann módszerrel csak a kétlaki fajtákon alkalmazható és a rostminőségük is jobb a hímkender arányának köszönhetően. A kétlaki fajták hátránya az alacsonyabb magtermés.
Az első nagy magtermő rosthibridek
A Kompolti kétlaki fajták rendelkeztek kiváló rosttartalommal és jó rostminőséggel, azonban a magtermésük, nevezetesen a Kompolti kender fajta esetében, közepes és nem eléggé biztonságos. Csak kivételes esetekben érte el az 1 tonnás magtermést, de általában a vetőmag termesztők 0,5t-nál nagyobb termésre nem számíthattak. Mivel a vetőmag előállítás kézi munkával történik, a termelők 1-2 hektárnál nagyobb területet nem vállalhatnak. Ezért pont a kendernél rendkívül fontos a nagy területegységnyi magtermés. A magtermő képesség fokozását megkövetelte a vetőmagellátás biztonsága, de a vetőmagexport lehetőségeinek kiaknázása is.
A kender heterózis nemesítés ismert volt már az 1920-as évek óta. Dewey volt az első, aki Amerikában hibrid kendert állított elő.Utána Fleischmann próbálkozott az F-kendert keresztezni a nagyon késői kínai származású kenderrel, de az a hibrid nem került a köztermesztésbe.A két szülő annyira különbözött a vegetációs idő hosszában, hogy az összeporzást csak a fotoperiodikus kezeléssel lehetett biztosítani. Ennek ellenére Fleischmann hibridje, a „Kymington”, nagy elméleti és kutatási értékkel bírt. Az eredményeit Bócsa Iván használta ki az első magyar hibrid nemesítésében. A B-7 hibrid szintén magyar és kínai kenderkeresztezéssel jött létre, és 1955-ben állami elismerést nyert el. Ezzel a keresztezéssel Bócsa 21%-os heterózist érte el kórótermésben. Mivel a hibridkétlaki szülőkbőltevődött össze, az anyasorok hímtelenítése és az ezzel járó sok nehéz manuális munka limitálta a vetésterületet, ezért a termesztése hamarosan elmaradt.
Kendernemesítés vetőmag előálllítás céljából
A vetőmagellátást és a magtermés biztonságát csak egy olyan hibriddel lehetett megoldani, amelyik a heterózis hatást a magtermésben éri el. A nagy magtermést a folyamatos kiválogatás mellett, a kender ivari fenotípus lehetőségeivel lehetett fokozni. Az a tény, hogy a kétlaki és az egylaki kender keresztezéséből szinte csak nő ivarú egyedekből álló nemzedéket kapunk, az irodalmi közlésekből már ismert volt (Hoffmann 1938, 1947, Sengbush 1952). Bócsa volt az első, aki ezekben az ivargenetikai felfedezésekben meglátta a magtermesztésben való alkalmazhatóságát (Bócsa 1960). Az úgynevezett uniszexuális állománnyal annyira lehetett növelni a területegységnyi magtermést, hogy Magyarország már többé nem szorult a gyenge minőségű import vetőmagra. A világviszonylatban első, az 1965-ben elismert uniszexuális hibrid Uniko-B volt, amelynek szülőkomponensei, az egylaki Fibrimon 21-63 (apa), és a kétlaki Kompolti (anya), nagyon jó rosttartalommal rendelkeztek. Ebből adódóan az F2 nemzedéket rostkenderként termesztik.Az F1 nemzedék 85% nőkendert 10% egylaki kendert és kb. 5% hímkendert tartalmaz. Az F2 nemzedék ivararánya már megközelíti a kétlakiét. Az F1 nemzedéket tág térállásban magkendernek termesztik és a mai napig rekord, 1,5 tonnás magtermésre képes.
A második hibridet, a Kompolti hibrid TC-t, 1983-ban ismerték el.Ebben az esetben az uniszexuális nemzedéket még egy kétlaki fajtával kereszteztük. Az uniszexuális generációt a nemesítő állítja elő és a vetőmag előállítóhoz már az uniszexuális, magtermő egyedekből álló utódja kerül. Így a termesztő kevesebb munkával (nem kell eliminálni a hímegyedeket az anyasorokból) több hibrid vetőmagot termel.
2001-ben a Kompolti hibrid TC rövidebb tenyészidejű analógja született, a Cannakomp nevű három vonalas hibrid.
Magyarországon hagyományosan a rostkender termesztés és a vetőmag előállítás elkülönülten folyik. A magkender termesztése túlnyomó részben kézi munka, és a rostkender kévék kúpolása is ilyen módon történik. Az egész (nem darabolt), vízmedencékben áztatott kóróból hosszú textilipari minőségű rost nyerhető ki. A nyugat-európai kendertermesztés kettőshasznosítású állományokon történik. A gépesítése megoldott, kézimunkát nem igényel, azonban a learatott, a bálákba tömörített, feldarabolt kóró durvább rostja inkább más iparágazatok (építőipar, járműipar, papíripar) számára megfelelő alapanyag. Ugyanazon állományból learatott vetőmag csökkenti a termesztési költségeket.
A közép-európai munkaerőpiacon is egyre nehezebb kézi munkaerőt találni, ezért nekünk is be kell vezetni az olcsóbb és szervezeti szempontból egyszerűbb termesztéstechnológiát. A kettőshasznosítási technológiának van némi növénynemesítési vonatkozása is.
A kettőshasznosítási termesztés már eleve kizárja a kétlaki fajták alkalmazását. Mire a termőnövények beérnek a kétlaki kender hímegyedei már teljesen elszáradnak és ezzel akadályozhatják a gépi betakarítást. A kétlaki állomány másik hátránya, hogy az 50%-os hímarány jelentősen csökkenti a betakarítható magmennyiséget.
Az egylaki fajták szükségessége az 1990-es évek elején jelentkezett a legintenzívebben, amikor a hosszú évtizedek óta tartó tilalom után a nyugat-európai országokban engedélyezték a kendertermesztést. Ezek az országok nem rendelkeztek saját fajtákkal, és a kettőshasznosításra alkalmas fajták után érdeklődtek. Az egylaki állomány egyszerre érik és minden egyed magot hordoz.
Az 2001-ben elismert Lipko egy ideális kettőshasznosítású hibrid és egyben a kender ivari genetikájának maximális kihasználásának a példája. A hibrid fogalma a kendernél eltér a hagyományos értelmezésétől.A beltenyésztett vonalak helyett a keresztezésben fajták vesznek részt. A Lipko hibrid keresztezési képletét a TC hibridekhez lehetne hasonlítani, azonban csak két fajta vesz részt a keresztezésben. Az első lépésben előállított uniszexuális nemzedéket visszakeresztezünk az egyik szülőpartnerével.
1. év (Kompolti kender x Fibrimon 21-63) uniszexuális populáció (Uniko-B)
2. év Uniko-Bx Fibrimon 21-63
A hibrid F1 populáció ivari összetétele 50% nőegyed, 40% egylaki- és 10% hímegyed. Tehát 90%ban termést hordozó növényekből áll, ami a jó kórótermés mellett 0,7-0,8t/ha magtermést is biztosít. Ez a termésadat viszont a fél üzemikísérletből származik. A Lipko hátránya, hogy a két szülőfajta annyira eltérő tenyészidejű, hogy az összeporzás bizonytalan, illetve az apa sorok szakaszos (késleltett) vetés alkalmazása szükséges.
Franciaországgal, Lengyelországgal és Ukrajnával szemben, Magyarországon a kender fajtalistáról teljesen hiányoztak az egylaki fajták. Az első két egylaki fajta 2006-ban került az EU fajtalistára, Monoica és Fibrol néven. Mind a két fajta kettőshasznosítási céllal született, azonban a Monoica nagyobb kórótermése miatt egyhasznú rostkenderként is hasznosítják, például Dél-Afrikában. Csehországban jelenleg harmadéves fajtajelölt. A Fibrol szintén kettőshasznosítású fajta magas olajtartalommal.
Kettőshasznosítású fajták
1990-es évek elején megerősödött az érdeklődés a kender iránt, főleg a környezetkímélő termesztése miatt. Megjelentek az új termékek és elkezdődött az új gyártási technológiák fejlesztése. Az addig a piacon uralkodó kötöző anyagokhoz, durva textíliákhoz és pozdorja lemezekhez társultak a magból és annak az olajából készült élelmiszerek, vegyi cikkek és gyógykészítmények. Ez a kenderfajta vonatkozásában új igényt jelentett. Kettőshasznosítási (kóró- és magtermés egy állományból történő betakarítása) termesztési rendszerbe illő, magérés után aratható fajtákra lett szükség. Az addig termesztett, virágzáskor aratott kétlaki rostkender fajták nem voltak alkalmasak a magtermesztésre, ezért elindítottuk az egylaki fajták nemesítését.
Többirányú szelekciós nemesítéssel előállított, 2006-ban elismert „Monoica”és „Fibrol” a korszerű, többfunkciós egylaki fajták. Felhasználhatók energia-, rost-, és mag-, illetve olajcélú termesztésnél.
